„Miért nem tud a házi feladatra koncentrálni a gyerekem?” „Hogyan adhatnám vissza az önbizalmát a sok iskolai kudarc után?” „Mit tegyek, ha az iskolában állandóan panaszkodnak a viselkedésére, de itthon nem bírok vele?”” Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel sokszor bennünk szülőként. Sokszor nem merünk beszélni ezekről a problémákról, attól tartunk egyedül vagyunk ezzel.
Amikor szülőként azzal szembesülünk, hogy a gyermekünk küzd a figyelmével, nehezen illeszkedik be, vagy az iskolai kudarcok miatt szorong, gyakran egy végtelenül magányos és ijesztő helyen találjuk magunkat.
Elönthet minket a tehetetlenség, a bizonytalanság, sőt, néha a bűntudat is: „Vajon mit rontottam el?”
Szeretném, ha most venni tudnánk egy mély levegőt, és letennénk ezt a terhet.
Nem kell félni, és legfőképpen nem kell egyedül végigcsinálni ezt az utat.
Az én hivatásom és küldetésem nemcsak a gyermekek fejlesztése, hanem a családi egység támogatása is.
Pontosan tudom, hogy egy gyermek megsegítése ott kezdődik, hogy a szülő is biztonságban, megértve érzi magát. Nálam nincsen megbélyegzés vagy ítélkezés.
Együtt, közösen fogunk dolgozni azon, hogy a mindennapok könnyebbek, a délutánok pedig feszültségmentesebbek legyenek.
Szülőként és gyermekként is szabad hibáznunk.
A nevelés és a fejlődés nem egy tökéletes, egyenes vonal, hanem tele van botlásokkal és újratervezéssel. A kedvenc mottóm is ezt üzeni, amit a mindennapi munkám során a gyerekeknek is megtanítok:
„Hibázni szabad. Semmi sem tökéletes – végtére is, a ceruzán is ezért van a radír.” Az elakadásokat, a nehézségeket és a hibákat azért kapjuk, hogy közösen kiradírozzuk őket, és tiszta lappal, magabiztosabban írjuk tovább a gyermek történetét. Fordulj hozzám bizalommal, mert ebben a helyzetben már nem vagy egyedül!
+ 13
év tapasztalat